Aufmuth Zsolt

A Világmindenség leírása

Az alábbiakban megadom a világmindenség legteljesebb, legtömörebb, és legátfogóbb leírását, amelyet egyetlen kifejezésbe tömörítek.

Ez a következő: „ ”. (1)

Nem sajtóhiba, az idézőjelek között tényleg nincs semmi! Viszont az idézőjel jelzi, hogy nem elmaradt a „leírás”, hanem az egy üres kifejezés. Először a „Hümm…” szót akartam ide írni, de ez egyrészt kultúra, és nyelvfüggő, másrészt sokféleképp értelmezhető. Végül is az üres kifejezésnél maradtam.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy bármely kifejezés, amellyel jellemezni szeretnénk a világot, nem alkalmazható. A tulajdonságok ugyanis szükségképpen részekre bontják az egészet nevesül olyan összetevőkre, amelyet az adott tulajdonság kifejezni képes. Miért van ez így? Azért, mert minden jellemző feltételezi egy másik jellemző létezését, amit kiegészítő, komplementer, esetenként ellentétes tulajdonságnak nevezünk. Például, ha valami piros, akkor léteznie kell valami másnak, ami nem piros. Máris kétfelé osztottuk a dolgokat pirosakra, és nem pirosakra. Ha azt kérdezzük, hogy milyen színű a világ, akkor erre nem lehet más igaz választ adni, mint hogy mindenféle színű, ami nem egyenlő a színtelennel, de mégsem tudjuk másképp megfogalmazni.

A világról akkor tudunk többet beszélni, és ezzel kevesebbet mondani (1)-nél, ha elkezdjük részekre bontani, a részeket kategorizálni, és a kategóriákat tulajdonságokkal jellemezni. Ezt a felbontást, rendszerezést folytathatjuk a világegyetem gigászi méreteitől kezdve a szub-atomi részecskékig, a tárgyaktól az elméletekig, stb. Minél jobban felosztjuk a világot egy szempontrendszer alapján, annál többet kell mondanunk az adott, a teljes egésztől elkülönült részlet leírásához.

A bölcs ember tehát, ha megkérdezik tőle, hogy milyen is a világ, nem tehet mást, mint azt hogy hallgat.

Ha mégsem, akkor végeláthatatlan előadásba kell kezdenie, amely nem kecsegtet a téma kifejtésének esélyével.